Hogyan tudunk spórolni a szigeteléssel az energiaköltségeken?

A 21. század egyik legfontosabb kérdése a lakóotthonok tervezése, kivitelezése során, hogy miként lehet egyszerre komfortos és energiahatékony épületet létrehozni.

Hol és mennyi hőenergia távozik el otthonainkból, milyen módszerekkel tudjuk elérni azt, hogy kevesebb gázt, elektromos áramot, biomasszát használjunk az épület kifűtésére, illetve hogy mennyi elektromos energiát spórolhatunk meg az épület hűtése során.

Az energiatakarékosság egyik alapköve a megfelelő szigetelés. És ha tetőtéri lakásban élünk, a tetőtér szigetelése hatványozottan fontos! Aki már lakott tetőtérben, tudhatja, hogy nyáron még jól szigetelt lakrész is fel tud melegedni, ám ha nincs a tető, az oromfal, az attikafal, a tetőtéri ablak körüli terület szigetelve, kevés esélyünk van arra, hogy ép ésszel átvészeljük a nyarat.

Szigeteléssel, légkondícionálással, megfelelő időszakokban kivitelezett, szakszerű szellőztetéssel azonban komfortos lehet a nyári időszak is.

Télen a tetőtérben szintén nagyon jól jön a jól kivitelezett, megfelelő vastagságú szigetelés. Ennek hiányában a hideg, szeles időben huzatossá válik a lakás, és nagyon sokat kell költenünk a rezsire, függetlenül attól, hogy milyen fűtéstechnika van az épületben. Vagyis a megfelelő rétegrenddel és anyagválasztással (illetve anyag vastagsággal) fogjuk elérni a hőn áhított eredményt.

A tetőszigetelésnél a legcélszerűbb ásványgyapottal dolgozni, a kőzetgyapot vagy az üveggyapot egyaránt jó lesz nekünk, és ha nem akarunk túl sokat szenvedni a behelyezéssel, vagdosással, akkor ne a hagyományos táblás vagy henger kiszereléssel dolgozzunk, hanem válasszuk a fújható szigetelőanyagot.

Az épület egyéb felületeit is érdemes szigetelni. Ha nincs a padlás / tetőtér beépítve, akkor mindenképp szigeteljük a födémet. Ez a felület hatalmas, télen rengeteg hőenergia illan el a födémen keresztül, nyáron pedig a felforrósodott padlás felől átmelegszik az épület is. Magyarországon a régebben tervezett házak egy részénél fafödémet találunk, aminek a szigetelése összetettebb művelet, mint egy monolit vasbeton födém szigetelése.

Utóbbi esetében (hacsak nincs bonyolult gépészet a padláson), egyszerű táblás vagy hengeres kiszerelésű ásványgyapottal mi magunk is kivitelezhetjük a szigetelést. Csak arra kell figyelni, hogy a megfelelő vastagságú és minőségű anyagot használjuk, illetve hogy ne hagyjunk hiátusokat, réseket.

Amennyiben fafödémünk van, a tetőszigetelésnél leírtakhoz hasonlóan érdemes a fújható szigetelés mellett dönteni, amivel sok időt spórolhatunk meg, egy profi csapat akár egy nap alatt elvégzi a megfelelően előkészített födém szigetelését.

Kép forrása: KontaktBau Szigeteléscentrum

A homlokzatot is érdemes utólag szigetelni, de itt sem mindegy, hogy milyen anyaggal, milyen vastagsággal és milyen módszerrel dolgozunk. Ha téglaépítésű házunk van, mehet rá az eps-tábla (zárt szerkezetű cellás polisztirol lapok) ragasztással, lábazatra inkább az erősebb, masszívabb, akár lépésálló xps-lapot szokták felhelyezni.

Amennyiben vályogházat szigetelünk, kerüljük az eps-xps lapok használatát, mivel a polisztirolnak (hungarocellnek) nagyon rossz a páraáteresztő képessége, a vályog viszont hajlamos felszívni a nedvességet és ha a hungarocellel lezárjuk, a falazat romlásához vezethet.

Azért a vályogra is van szigetelési megoldás, mégpedig a kőzetgyapot tábla. Ez a megoldás azonban jelentősen magasabb összegbe kerül, mind az anyagdíj, mind a munkadíj tekintetében.

A homlokzati szigetelésnél is az az egyik legnagyobb hiba, ha nem a kellő vastagsággal állunk hozzá a szigeteléshez. A hőszigetelés annál jobb, minél vastagabb a szigetelőanyag, 15-20 centi vastagság igen jót tesz az épület energetikai állapotának és a fűtésszámla befizetése során a bankszámlánkon is több pénz marad.

Ha viszont megelégszünk egy 5 centis szigeteléssel, azzal csak azt érjük el, hogy kifizettünk egy jó nagy munkadíjat, a hőszigetelésünk azonban nem lesz sokkal jobb. Cserébe hívhatjuk újra a szakembereket és fizethetünk még egy réteg felpakolásáért.

Arra is figyelni kell, hogy egyenletes vastagságban kerüljenek fel a homlokzatra a szigetelőtáblák, ne legyenek rések, ne keverjük a szigetelőanyagokat, ne toldozgassunk-foldozgassunk más minőségű, vastagságú szigetelővel, mert újra hőhíd lesz a vége a történetnek.

A rosszul illeszkedő, egymással nem kompatibilis anyagok találkozási pontjánál vizesedés, penészedés alakulhat ki, rosszabb esetben le is eshet a falról a szigetelő anyag. Ilyenkor ha újra kihívjuk a kivitelező csapatot, megint ki kell fizetnünk a teljes kivitelezési költséget.

Szintén lényeges a ragasztás módja, látszólag egyszerű, de egy slendriánul felragasztott szigetelőlap alatt rések alakulhatnak ki, amibe bejut a víz, megfagy, kienged és ez a folyamat pár év alatt tönkre teheti a szigetelést.

Nézzünk utána az eljárásnak akkor is, ha nem a saját két kezünkkel ragasztjuk fel az elemeket! Így hamarabb kiszúrhatjuk, ha a kivitelező véletlenül nem megfelelően alkalmazná a ragasztót.

Megfelelő vastagságú és minőségű szigeteléssel megfoghatjuk az épületből elillanó hőenergia: 20-25 %-át a födém és a tető irányában, 25-35 %-át a homlokzati falakon keresztül. Azért a födém és a homlokzati szigetelés mellett fontos az aljzatszigetelés (10-15 %) és a korszerű, jól szigetelő nyílászárók.

Az utólagos homlokzatszigeteléssel, födémszigeteléssel rögtön megfogtuk az elillanó hő 55-65 %-át, és ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy mennyit nyertünk a nyílászárókkal, máris a lakásunkban tartottuk a korábban elillanó hőenergia 80-90%-át!

Képek forrása: Unsplash.com / Szerző: Ronnie George; KontaktBau Szigeteléscentrum

Hirdetés (X)