Kelbimbó termesztése – Tanácsok hobbikertészeknek

kelbimbó

A bimbós kel vagy kelbimbó a káposztafélék családjába tartozik, kétéves növény. Ízletes kicsi káposztára emlékeztető bimbói vannak, melyek a levelek tövében, a kb. 1 méter magas száron fejlődnek ki.

A kelbimbó ízletes téli zöldség, számos ételben használják, de önálló köretként is megállja a helyét. Magas az A, B1, B2 és C-vitamin tartalma, de a fehérje és rosttartalma sem elhanyagolható. Készítik rakott egytálételként, főzelékként, de zöldséglevesekben és krémlevesekben is egyaránt ízletes.

A kelbimbó nagyon jól bírja a hideget, emiatt folyamatosan tud teremni. Tárolni sem szüksége, mert amíg nem kerül felhasználásra, maradhat a kertben addig, amíg be nem takarítjuk. Jól bírja a fagyasztást is, így mélyhűtve is tárolható.

Kelbimbó fajták

Ha szeretnénk a kertben kelbimbót termeszteni, több fajta közül választhatunk, ezeket mutatjuk be röviden a továbbiakban.

Brüsszeli félmagas: Középhosszú tenyészidejű, erőteljes szárat fejlesztő, intenzív növekedésű fajta. Friss fogyasztásra és fagyasztásra is kitűnő, kézzel könnyen betakarítható. Tömör bimbói gömbölyűek, sötétzöld színűek. Szedését az első fagy beálltakor érdemes elkezdeni, mivel a hideg hatására, kellemesebb lesz az íze.

Rosella: Őszi termesztésre, friss fogyasztásra alkalmas, rövid tenyészidejű fajta, mely fagyérzékeny. Közepes magasságú száron fejlődő, közép-zöld színű bimbói novemberig szedhetők.

Long Island: Friss fogyasztásra és mélyhűtésre is alkalmas középkésői fajta. Tömör, zárt bimbói jól bírják a hideget.

Kelbimbó vetőmag vásárlás >>>

A kelbimbó igényei, termesztése

A kelbimbó fényigénye viszonylag magas, ezért mindenképp napos, világos helyre ültessük, kerüljük az árnyékos helyeket, vagy a nagyobb fák árnyékát.

Talajok közül a kissé meszes, középkötött talajokat kedveli leginkább. Termesztés előtt a földet frissen trágyázzuk, vagy gazdagítsuk komposzttal. A nitrogén mennyiségére azonban érdemes vigyázni, mert a túl sok nitrogén a bimbók kinyílásához, lazává válásához vezethet.

A bórigényét is figyelembe kell venni, bórtartalmú lombtrágyával permetezve biztosítsuk a megfelelő mennyiséget. Egyszer-kétszer például Wuxal-lal is permetezhetünk a bimbóképződés után.

Az ütetésnél figyeljünk, hogy minden évben más helyre kerüljön, így megakadályozhatjuk a betegségek és a kártevők elszaporodását. Kerítés mellett is szépen fejlődik, de a virágos és veteményes kert határán is jól mutat.

A káposztafélék közül a kelbimbó bírja legjobban a szárazságot, ennek ellenére célszerű rendszeres öntözésről gondoskodni. A gondozásához hozzá tartozik még a gyomlálás, a talajlazítás, és a növényvédelem is.

A kelbimbót több kártevő is károsíthatja, a leggyakoribbak a levéltetvek, a földibolhák, a káposzta bagolylepke hernyói és a meztelen csigák.

A kelbimbót előnevelt palántákkal termeszthetjük a kertünkben a legegyszerűbben, a szabadföldbe való vetés nem jellemző. A kelbimbó magjait május közepén vethetjük el jó szerkezetű földdel töltött cserepekben vagy ládákban. Nagyobb mennyiségű palánta neveléséhez palántanevelő ágyba vessünk.

A magoknak kb. 5-6 napra van szükségük a csírázáshoz. A palántákat 4-5 leveles állapotban, kb. hathetes korban ültethetjük ki a végleges helyükre. A sor és tőtávolság fajtánként eltérő lehet, az alacsonyabb növésű fajtáknak elég az 50 x 50 cm-es hely, de a nagyobb termetűek esetében 70 x 70 cm-es tő és sortávolságot célszerű tartani a palánták között.

Szeptemberben célszerű kitördelni az oldalleveleket, mert ilyenkor felgyorsul a bimbók fejlődése, és így több tápanyaghoz és több fényhez juthatnak. Októberben a levélrózsa közepét is eltávolíthatjuk és akár fel is használhatjuk főzéshez.

Kép forrása: Pixabay.com