Önkéntes talajmunkások, a földigiliszták
Egy-egy kiadós esőzés után az utakon és a talaj felszínén rengeteg gilisztát lehet látni. Ennek csupán a madarak és a sünök örülnek, mi kevésbé. Pedig az ember számára is fontosak ezek a nem éppen kellemes látványt nyújtó élőlények.
A földigiliszták a talajban található legnagyobb testű és leginkább feltűnő fajokhoz tartoznak. Hazai földjeinkben mintegy 40 fajuk fordul elő. Ebből szántóföldekben és kertekben is megtalálhatunk a talaj típusától, fizikai féleségétől, a talajműveléstől függően 10-15-öt.
E fajgazdagság azért is nagy jelentőségű, mert az egyes fajok élettere a talaj különböző mélységeibe helyeződik. A közönséges földigiliszta a legnagyobb méretűek közé tartozik, testhosszúsága 30 centiméter is lehet.
Akár három méter mélységig tud függőleges járatokat készíteni magának, ezzel kedvez a mély gyökerezésű kultúrák fejlődésének. Hímnősek, azaz a hím- és a női ivarszervek is megtalálhatóak az adott egyeden belül.
A giliszták számára létfeltétel a megfelelő nedvességi állapot. Ha a talaj száraz, azonnal a föld mélyebb rétegeibe vándorolnak, mert különben kiszáradva elpusztulnának. Életük legnagyobb részét sötétben, a talajban töltik, ezért a tartós fény, valamint a szélsőséges hőmérséklet szintén a pusztulásukat idézi elő.
A hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadék hatására átmenetileg a felszínen kereshetnek menedéket. Nem a víz az oka, hogy ilyenkor a járataikat elhagyják, hanem a telített talaj következtében fellépő oxigénhiány.
Színük piros, a gerinces élőlényekéhez hasonlóan vastartalmú hemoglobintól. A táplálékukat azonban nem a talaj ásványi anyagából nyerik táplálékukat, mint ahogy azt korábban feltételezték, hanem a talaj szerves anyagából. Élő növényi részeket, gyökereket nem fogyasztanak, bár ritkán a csíranövényekben kárt tehetnek.
A földigiliszták bélcsatornájában a felvett talaj átalakul, tápanyagokban gazdagabbá válik. A környező talajhoz képest a gilisztaürülék többszörös mennyiségű nitrogént, foszfort, káliumot, magnéziumot és kalciumot tartalmaz.
Fontos tudni, hogy ezeket nem a földigiliszták állítják elő, mert az említett anyagok a talajban kötött formában jelen vannak, a giliszták csupán a növények számára könnyen felvehető formára alakítják át.
A gilisztahumusz minden esetben semleges kémhatású, függetlenül attól, hogy a környező talaj savanyú vagy lúgos. Ennek oka feltehetően az, hogy a bélcsatornában található mészmirigyek és más szekrétumok a talajt semlegesítik. Ez azt jelenti tehát, hogy a nagy földigiliszta egyedsűrűség hosszú távon a pH-t a legtöbb növény számára kívánt szinten tartja.
A földigiliszták nem csak azért fontosak, mert szántóföldön évente mintegy 2 tonna tarlómaradványt, illetve kerti hulladékot képesek – a mikroorganizmusok segítségével – növények számára felvehető formába átalakítani.
Ásó, talajlazító tevékenységük révén a talaj fizikai tulajdonságait is javítják. Nagy mennyiségű ásványi anyagot juttatnak a talajba, és segítik annak szerves alkotórészekkel való összekeverését.
A földigiliszták tehát nagyon fontos szerepet töltenek be a talaj mikroklímájának alakításában. Hatalmas talajtömeget képesek átmozgatni, melyek nyomán stabil járatrendszereket hagynak maguk után.
A járatok általában kétfélék lehetnek: a talaj felső rétegét behálózó vízszintes lefutásúak (a talaj levegőzését biztosítják), és időállóbb, több méter mélységig is lehatoló függőleges lefutásúak. Ezek gravitációs pórusként játszanak szerepet, például hirtelen lehulló nagy mennyiségű csapadék mélyebb rétegekbe történő gyors levezetésében.
Lejtős termőhelyeken a talaj lepusztulását, az eróziót is mérséklik a kisebb felszíni lefolyás révén. A gilisztajáratok egyúttal életteret biztosítanak a növényi gyökerek számára.
Sajnos a talajfertőtlenítő vegyszerek és a műtrágyák tömeges elterjedése nem kedvezett a földigilisztáknak, amint általában a biológiai szemléletű talajművelésnek sem. Szerencsére napjainkban már egyre nagyobb teret és létjogosultságot nyer a biológiai alapra helyezett talajgazdálkodás.
Sokan félnek a gilisztáktól, pedig erre nincs okuk. Az embert nem „csípi meg”, mérge nincs, mindenképpen ártalmatlan, viszont kifejezetten hasznos tevékenységet végző állat.
Ha szeretnél más a kertben és a ház körül élő állatot is megismerni látogass el a Thinker.hu weboldalra, ahol megtudhatod miért hasznosak a varangyok, valamint megismerheted a pintyféléket és a kertbe látogató cinege fajokat is.
Kép forrása: Freepik.com
Forrás: MTI Archívum / Szerző: Dr. Sütő András
